Fahidi Éva 1925-ben született Debrecenben, nagypolgári zsidó családban, szülei 1936-ban kikeresztelkedtek. 18 évesen túlélte az Auschwitzba való deportálást, valamint a buchenwaldi koncentrációs tábor allendorfi altáborában töltött fogságot és kényszermunkát.
Hazatérése után, 1945-ben orvos nagybátyja fogadta be, szülei lakásába ugyanis időközben mások költöztek be. Fahidi Éva íróként is ismert volt. Sok évvel a háború után fáradhatatlanul próbálta átadni emlékeit a később születőknek: 2005-ben jelentek meg emlékiratai Anima Rerum – A dolgok lelke címmel. 2019-ben jelent meg újabb könyve, A szerelem alanya és tárgya, amely személyes történetén keresztül mutatja be a szocializmus időszakát.
Mint koronatanú jelent meg a nyilvánosság előtt, Németországba is többször elutazott, hogy elősegítse a párbeszédet.
Még 90 évesen is fellépett táncosként a Vígszínház egyik produkciójában, a Sóvirág – avagy a létezés eufóriájában, amely az ő életéről szólt.
Fahidi tagja volt a buchenwaldi emlékhely tanácsadó testületének. 2012-ben megkapta a Szövetségi Érdemkeresztet. Weimar városa 2020-ban, Erzsébetváros 2022-ben díszpolgárrá avatta.
